Sok-sok évvel ezelőtt két kisgyermek anyukájaként kezdtem el varrni. Babatakarót, patchwork falvédőt, karácsonyi, húsvéti díszeket.
Egyedi dolgokat akartam teremteni saját magamnak, ismerőseimnek.
Azóta évek teltek el, és a megmaradt pamutvászon anyagok hívtak, valamire használjam fel őket. Az első visz-szalvétákat, kenyeres zsákokat kizárólag az otthon fellelhető anyag darabokból készítettem, a család, és barátok számára.
Szájhagyomány útján találtak gazdára az első darabok, apró ajándéknak karácsonyra, vagy gyerekeimtől lesték el osztálytársak, barátnők, tanárnők, de az én kolléganőim is szemet vetettek a hasznos, színes, egyedi szalvétákra. Új mintákat szereztem be, hogy mindenki ki tudja választani az egyéniségéhez legközelebb állót. Az anyagok között bogarászva észrevétlen születtek meg a következő szütyőke tervei, de volt olyan is, hogy megrendelő mondta el konkrétan, mire van szüksége, és ahhoz készült mintában, anyagban passzoló táska.
Minden termék a saját háztartásomban megtalálható, van, amit a használat során fejlesztettem életszerűre, a nylon zacskókat, eldobható szatyrokat vászon táskák váltották fel; nasi-tasiba, visz-szalvétába csomagoljuk a tízórait alufólia helyett, a pékségben pedig egyből a kenyeres zsákba rakatjuk a pékárut.
A szütyőkékben a leges legjobb az, hogy Te adsz neki tartalmat azzal, hogy Te mondod meg, mit tartasz benne!
